AZ ESCILLAR MŰHELY

Az Escillar műhely korok és kultúrák díszítőművészetével foglalkozik. A lakó és kultikus épületek falain, használati, szertartási és egyéb tárgyakon megjelenő díszítő motívumokat tanulmányozza: ahogy a motívum megjelenik egy adott helyen, adott kultúrában, kiteljesedik, majd eltűnik – esetleg a kultúrával, a néppel együtt. És ahogy ugyanez a motívum párhuzamosan, vagy később felbukkan egy másik népnél, más kultúrkörben.
A díszítőelemekre, motívumokra úgy tekint, mint az emberiség közös kultúrkincsére. Jogosan – hiszen a gyökerek a kollektív tudattalanban vannak, ahol (még) nincs nyelvi különbség, történeti beidegződés, szokásbeli elkülönülés – ezért is lehet, hogy ezekből a gyökerekből azonos, vagy hasonló virágok, díszítőelemek sarjadnak ki.

Az Escillar műhely az alkotásban egzakt kifejezőeszközéül a rekesz-zománc eljárást alkalmazza. Ez a technika különösen időigényes, azonban biztosítja a motívumok kontúros kiemelését, egyben – a választott színek révén – a kompozíció egységét.
Az Escillar műhelyben készülnek dísztárgyak egyéni elképzeléssel, saját tervezéssel.
Ugyanakkor esetenként merít ihletet egy-egy múltbéli motívumból is, és azt alakítja tovább, mint ahogy a meséket alakítják, formálják azok, akik elmondják őket.
Végül pedig vannak tudatosan készült másolatok is. Egy-egy kiemelkedő művészet- és kultúrtörténeti alkotás egészét, vagy részletét újraalkotja, életre kelti a rekeszzománc eszközeivel.

Pl.: Bayeux-i szőnyeg
Szkíta szarvas
Magyar honfoglalás-kori tarsoly
Motívumok az Alhambra palota falairól